2. fejezet:"Akkor, ez azt jelenti, hogy ma csak az enyém vagy?"

Csendesen sétáltam az után. Titkon reménykedtem abban, hogy lesz szerencsém még találkozni "azzal" a fiúval. Miután nem történt semmi érdekes, hazafelé vettem az irányt. Észrevettem, hogy van otthon valaki, ugyanis nyitva volt az ajtó.
- Apa! - futottam be tágra nyílt karokkal, és mikor odaértem, szorosan megöleltem. - Hogy hogy itthon vagy? - kérdeztem csodálkozva.
- Hát, "átraktak" máshoz. Ma lesz délután találkozóm a sráccal. Addig szabad vagyok - mondta egy nagy vigyorral a képén.
- Akkor, ez azt jelenti, hogy ma csak az enyém vagy? - a mosoly letörölhetetlen volt rólam.
- Azt - felelte mosolyogva. - Nincs kedved sétálni?
- Dehogy nincs! - tapsikoltam.
- Sőt, mivel ma elég meleg nap van, esetleg, fagyizhatunk is - én erre egyszerre ugráltam, és tapsoltam. Mint kiskoromban, amikor játszótérre mentünk. Milyen jó is volt akkor, mikor egy család voltunk.De most... Két idegen felnőtt. De mindegy, ezt én nem tudom megváltoztatni.
- Mindjárt jövök, csak gyorsan átöltözök - mondtam, majd a szobám felé vettem az irányt. Felvettem egy szoknyát, és egy bőr színű magassarkút. Kimentem apához indulásra készen, majd nem sokkal később el is indultunk. Eleinte csak beszélgettünk, de később ezt már egy fagyi kíséretében. Nagyon jó volt végre kettesben lenni apával. Nem sűrűn tudunk ilyesfajta napokat tartani. Kár... Éppen békésen sétáltunk, amikor a fejéhez kapott.
- Jézusom, mindjárt mennem kell a találkozóra! - hadarta idegesen.
- Elég hamar... De akkor gyere, fussunk! - mondtam, majd próbáltam tartani a tempót vele. Habár, kétszer akkora mint én, szóval nehéz dolog lesz. Rövidesen haza érkeztünk. Apa szaladt be a fürdőbe elrendezni magát. Rövid időn belül kész lett, és rohant is. Jellemző. Ez annyira idegesítő! Pedig olyan jól éreztük magunkat, és vége... Á, nem is húzom fel magam még jobban.

*~*~*

- Na milyen volt? - kérdeztem. 

- Jó volt. Rendes srác. Justin Biebernek hívják. Nem olyan, mint akikkel eddig együtt dolgoztam. Tisztelettel beszél velem, és nem csicskáztat.
- Annak örülök - mondtam, habár nem voltam tisztába, hogy ki az a srác. Sztár témában sohasem voltam otthon. Majdnem mindegyik beképzelt, és önző, szóval nagyon nem érdekel ez a Justin.
- Ja, és 1 hét múlva koncertezni megy, úgyhogy én is elutazok vele - szuper... Kezdődik minden ellőről.

/1 hét múlva/

- Siess haza, rendben? - öleltem meg szorosan apát.

- Igyekszem! De akkor most indulok. Szia - integetett egy kicsit, de később alakját elnyelte a távol.

1. fejezet: "Sajnálom, csak... , nem szabad, hogy meglássanak."

Sziasztok! :) Megérkeztem az első résszel. Nem biztos, hogy holnap tudok hozni részt, mert újratelepítik a gépünket. Jó olvasást!
Ella


Reggel a telefonom ébresztése miatt keltem fel. Álmosan leballagtam a konyhába. Apa sehol, csak egy cetli.

"Kislányom, megint korán kellett bemennem. Ne haragudj. Kérlek, vásárolj be, és főzz valami finomat!"

Az utolsó sorok végeztével egy fintor jelent meg arcomon. Utálom, hogy apának ez a munkája! Szinte soha sincsen egy olyan reggel, hogy itt ülne. De sebaj. Már megszoktam. Elvégeztem a reggeli teendőimet, majd kiválasztottam a szekrényemből egy sötét színű farmert, egy vörös kockás blúzt, és egy szürke tornacipőt. Hosszú frizurámat kibontva hagytam. Felraktam magamnak egy kávét, hogy kicsit felébredjek. Kis idő múlva hangosan morogni kezdett a kávéfőző jelezve azt, hogy lefőtt. Elővettem egy csészét az egyik szekrényből, majd beleöntöttem a forró energiabombát. Raktam bele két kockacukrot, majd elkortyolgattam. Előkotorásztam egy táskát, és elindultam. Azért gyalog mentem, mert innen nincs messze a bolt, és egy kis gyaloglás sosem árt. Megérkeztem az üzlethez, majd bementem. Levettem a polcokról azt, amire szükségem lesz. Kifizettem az összeget, majd hazafelé sétáltam. Csendesen nézegettem a kirakatokat, amikor egy fiú félrerántott, ezzel majdnem elérhetővé téve, hogy csaknem  elessek, de neki döntött a falnak. Körbenézett, majd megcsókolt. Lefagytam, nem tudtam reagálni, de reflexből beletúrtam a hajába, és visszacsókoltam. Az egész csók pár percig tartott, majd elválltunk. A srác ismét körbenézett, majd magyarázkodni kezdett - Sajnálom, csak... öhm, nem szabad, hogy meglássanak. Tényleg sajnálom. De most mennem kell, szia - ennyi, majd elfutott. Idegesen morogtam valamit, majd haza indultam. Mérgesen forgattam meg a kulcsot a zárban, majd lepakoltam. Gyorsan átvettem a ruháimat valami lazábbra, majd nekiálltam az ebédnek. Elővettem egy tálat, majd a mézet paradicsompürét, és egy kis olajat, bazsalikomot, Worcester-szósszal elkevertem. Hozzáadtam egy kis fokhagymát, paprikát, majd fűszerekkel ízesítettem. Bekentem a húst ezzel a páccal, majd egy kicsit érlelni hagytam. Addig a krumplikat hasábokra vágtam, majd megsütöttem. A húst kirántottam, majd még raktam rá egy kis fűszert. Elővettem egy tányért, óvatosan ráöntöttem a hasábkrumplit, a húsokat ráraktam, majd beraktam a hűtőbe, mert apa úgy is későn ér haza - mint általában. Magamnak csináltam egy kis Caesar-salátát, majd elfogyasztottam. felkullogtam a szobámba, majd lefeküdtem az ágyamra. A telefonomon zenét hallgatva bámultam a plafont. Észre sem vettem, de álomba szenderültem.

*~*

Louis Tomlinson ajkai veszélyesen közeledtek az enyémek felé, behunytam a szemem és vártam. Az álom megszakadt. Leestem erről a fránya ágyról, és ez tönkre tette az egészet. Ahj, nem igaz.
- A kurva életbe! - dünnyögtem. Visszamásztam az ágyra, majd a laptopomon böngésztem. A YouTube-on van egy olyan aranyos videó! Egy babának az apukája széttép egy papírt, amitől a kisbaba röhögőgörcsöt kap. Nagyon aranyos! Nekem is mosolyognom kell tőle. Végül meguntam a gépezést, ezért elraktam a laptopomat a szekrényemre, majd beleugrottam az utcai ruhámba. Magamra kaptam a táskámat, beledobtam a telefonomat, majd elindultam a parkba.

*~*~*~*~*

Felvettem a szürke, baba rózsaszín csillagos, mell - has helyen elválasztó masnis rövid pizsamámat. Bedőltem az ágyamba, és próbáltam elaludni. Egyre inkább csak "arra" a csókra gondolok, az idegen sráccal. Fogalmam sincs miért, de élveztem, jobban, mint az eddigi csókjaimat. Élvezetes csók volt, nem pedig durva. Nem tudom miért, de ez volt életem egyik legjobb csókja. Ajkaimba haraptam, majd elmosolyodtam.

Bevezetés

Sziasztok! :) Missis Eleanor (Ella) a szerkesztői nevem. Szeretnék írni pár sort a történetről. Remélem élvezni fogjátok. Ha szeretnétek, hogy minél hamarabb kint legyen az első rész, kommenteljetek és szavazzatok! ;) Ella

Nicole Evans 17 éves. Elvált szülők gyermeke, jelenleg édesapjával él Atlantában. Anyjával nem olyan sűrűn találkozik, de telefonon keresztül tartják a kapcsolatot. Apja testőrként dolgozik. Más biztosan odáig lenne ezért, de Nicol ezzel nincs így. Nem szereti, hogy ezt a munkát választotta. Korán megy be dolgozni, és sokszor késő este ér haza. Ezért minden házimunka rá hárul. A főzés, mosás, takarítás - de ez a legkisebb gond. Teljesen normális életet él, egészen addig, míg egy nap nem történik vele valami.