2. fejezet:"Akkor, ez azt jelenti, hogy ma csak az enyém vagy?"

Csendesen sétáltam az után. Titkon reménykedtem abban, hogy lesz szerencsém még találkozni "azzal" a fiúval. Miután nem történt semmi érdekes, hazafelé vettem az irányt. Észrevettem, hogy van otthon valaki, ugyanis nyitva volt az ajtó.
- Apa! - futottam be tágra nyílt karokkal, és mikor odaértem, szorosan megöleltem. - Hogy hogy itthon vagy? - kérdeztem csodálkozva.
- Hát, "átraktak" máshoz. Ma lesz délután találkozóm a sráccal. Addig szabad vagyok - mondta egy nagy vigyorral a képén.
- Akkor, ez azt jelenti, hogy ma csak az enyém vagy? - a mosoly letörölhetetlen volt rólam.
- Azt - felelte mosolyogva. - Nincs kedved sétálni?
- Dehogy nincs! - tapsikoltam.
- Sőt, mivel ma elég meleg nap van, esetleg, fagyizhatunk is - én erre egyszerre ugráltam, és tapsoltam. Mint kiskoromban, amikor játszótérre mentünk. Milyen jó is volt akkor, mikor egy család voltunk.De most... Két idegen felnőtt. De mindegy, ezt én nem tudom megváltoztatni.
- Mindjárt jövök, csak gyorsan átöltözök - mondtam, majd a szobám felé vettem az irányt. Felvettem egy szoknyát, és egy bőr színű magassarkút. Kimentem apához indulásra készen, majd nem sokkal később el is indultunk. Eleinte csak beszélgettünk, de később ezt már egy fagyi kíséretében. Nagyon jó volt végre kettesben lenni apával. Nem sűrűn tudunk ilyesfajta napokat tartani. Kár... Éppen békésen sétáltunk, amikor a fejéhez kapott.
- Jézusom, mindjárt mennem kell a találkozóra! - hadarta idegesen.
- Elég hamar... De akkor gyere, fussunk! - mondtam, majd próbáltam tartani a tempót vele. Habár, kétszer akkora mint én, szóval nehéz dolog lesz. Rövidesen haza érkeztünk. Apa szaladt be a fürdőbe elrendezni magát. Rövid időn belül kész lett, és rohant is. Jellemző. Ez annyira idegesítő! Pedig olyan jól éreztük magunkat, és vége... Á, nem is húzom fel magam még jobban.

*~*~*

- Na milyen volt? - kérdeztem. 

- Jó volt. Rendes srác. Justin Biebernek hívják. Nem olyan, mint akikkel eddig együtt dolgoztam. Tisztelettel beszél velem, és nem csicskáztat.
- Annak örülök - mondtam, habár nem voltam tisztába, hogy ki az a srác. Sztár témában sohasem voltam otthon. Majdnem mindegyik beképzelt, és önző, szóval nagyon nem érdekel ez a Justin.
- Ja, és 1 hét múlva koncertezni megy, úgyhogy én is elutazok vele - szuper... Kezdődik minden ellőről.

/1 hét múlva/

- Siess haza, rendben? - öleltem meg szorosan apát.

- Igyekszem! De akkor most indulok. Szia - integetett egy kicsit, de később alakját elnyelte a távol.