4. fejezetet: "Fogalmazd meg még egyszer!"

Békésen szuszogtam. Bizony, múlt idő, mert csak TAM! Apa rázogatott. – Mi a fene van? – kérdeztem kómásan.
- Neked is szép jó reggelt! – förmedt rám. – Gyere, kondizni megyünk!
- Hő! Nincs többes szám! – háborodtam fel.
- Ó dehogy nincs! Jössz velem és kész!
- De apaa! – Hát igen. Van, ami sohasem változik. Kiskoromban is így kommunikáltunk. Régi szép idők!

Kondiruha

- De ne várd, hogy megerőltessem magam! –mormogtam az orrom alatt. – Kifelé, mert akkor átöltözöm! – hessegettem kifelé. Több percen át hezitáltam, hogy mit vegyek fel. Végül egy fekete cicanadrág, és fekete top mellett döntöttem. Felkaptam a fekete Converse tornacipőmet, a hajamat kifésültem, – nagy nehezen – és egyszerűen felkötöttem. Indulásra készen voltam. Út közben egyezkedtem apával.
- Tudod edzés után nagyon fárasztó dolog elbandukolni a büfébe. Én szívesen elmegyek helyetted – alkudoztam.
- Igen, persze, csak helyettünk mész el – mondta nyugodtan.
- Ezt hogy érted? – kérdeztem zavartan.
- Nem mondtam, hogy Justin is velünk tart? – vakargatta a tarkóját.
- Nem, ezt valahogy elfelejtetted – förmedtem rá. Hogy képzeli, hogy ilyen fontos dolgot nem mond el? Szégyellje magát!
- Ne haragudj. De azért még áll a büfé? – nézett rám könyörgően.
- Áll –nevettem fel. Lassacskán meg is érkeztünk. Justin már várt ránk. Gondolom én.
- Sziasztok – köszönt.
- Szia – mondtam. – Na, szóval, ha kell valami, szóljatok, addig én a büfében leszek, megnézzük hány helyes srác van ott – mondtam vigyorogva.
- Hogy mondtad? – apa szemöldöke a plafonig ért. Legalább is én úgy láttam.
- Mármint, megnézem hány vén tata van kidőlve egy széken, én meg izé… Elmegyek nekik a büfébe.
- Fogalmazd meg még egyszer! – parancsolt rám. Upsz.
- Megnézem, hogy hány sok éveiben járó hím nemű árva van a teremben, ahol élelmet árulnak – oké, itt Justin hangosan felnevetett. – 20 perc múlva jövök – mondtam, majd elindultam a büfébe. Jól sejtettem. Volt sok helyes srác. Bambulásomból akkor ébredtem fel, amikor belém jött egy idős ember, és ami kulacsában volt lötty mind rám borult.
- Ne haragudj kedveském! – mondta a férfi. Na, igen ám, de a top mell részére is borult, és ő meg próbálta letörölni, de csak jobban elkente, plusz közben még le is tapizott.
- Elmegy maga a büdös francba! – mondtam majd kiviharoztam a büféből, egyenesen apához, és Justinhoz.
- Mi történt? – nézett rám apa furán.
- Leöntött valami löttyel egy idős férfi, és miközben le akarta törölni, még jobban elkente, plusz le is tapizott! – mondtam kiabálva.
- Sajnálom. Adok kölcsön egy pólót – dobta felém.
- Figyelj. Nem akarlak elkeseríteni, de ez kábé négyszer akkora, mint én! – és hogy bebizonyítsam, magamhoz mértem a pólót.
- Nekem is van váltó pólóm – mondta Justin, majd felém dobta. Hát igen. Ez is nagy volt egy kicsit, de már nem annyira.
- Kösz – mondtam mosolyogva, majd a WC irányába mentem. Becsuktam az ajtót, majd felvettem a pólót. Visszamentem apáékhoz, és néztem őket. Teljesen belemerültem a bámulásba, amikor apa szólt.- Most elmehetsz a büfébe. Nekem hozz valami kaját meg innivalót. Justin, kérsz valamit?
- Én is valami kaját, meg kólát – mikor a kóla szót kimondta, furcsán néztem rá.
- Kell az energia –magyarázta. Oké, nekem mindegy. Bementem a büfébe, és nézelődtem. Hát, nincs valami nagyon nagy választék. Végül vettem nyolc szendvicset, ( kicsik voltak, apának meg nagy az étvágya ) , egy üveges őszibarack levet, meg egy kólát. Odaadtam nekik. Minden elfogyott, szóval kukáztam is. Utána még egy kicsit edzetek, ( kell az izom, de még mennyi? ) amikor őrült nagy sikongásra lettem figyelmes. Először nem értettem, de később már igen. Megjöttek a rajongók. Szuper!
- Justin, menjetek, kérlek, vidd Nicolt is, én utánatok megyek! – kiabálta Justinnak. Erre ő megragadta a csuklóm, és húzott maga után a tömegben. Nehezen, de végül kiértünk Justin kocsijához, utána rohantunk, mint az őrült. Sikeresen beszálltunk a kocsiba. Beszálltam Justin mellé.
- Ajj, valamelyik leszedte a karkötőmet – néztem a kezemet.
- Bocsi – sóhajtotta. – Nem tudom, hogy vígasztal-e, de nekem egyszer az órámat is elszedték - Erre egy

Mekis ruha

mosoly terült az arcomra. Nem sokkal később apa nyitotta ki a kocsi ajtaját.
- Elmentek – mondta lihegve. – Justin, nem jössz be hozzánk egy kicsit?
- Nem akarok zavarni.
- Nem zavarsz, meg amúgy is, vissza kell adnom a pólód – mondtam neki. Kis noszogatás után beleegyezett, majd elindultunk hozzánk. Gyorsan felsiettem a lépcsőn, hogy levegyem a pólót. Azon tűnődtem, hogy mit vegyek fel, amikor apa felkiáltott.
- Mekizni megyünk, úgy öltözz! – Ezt hamar lerendezte. Felvettem egy neon rózsaszín rövidnadrágot, és egy Hakuna Matata felirattal ellátott ujj nélküli pólót. A táskámat vállamra vettem, majd lebaktattam a lépcsőn.
- Mehetünk – mondtam.
- Hakuna Matata? – kérdezte apa felont szemöldökkel.
- Igen! – feleltem. Elindultunk a Mekibe. Nagyon fülledt volt az idő. Beültünk egy asztalhoz, én meg mentem a kajáért. Hamar elfogyasztottuk, utána mindenki ment a maga útjára.
- Justin, várj! – szóltam utána. - A pólód! – mondtam, majd kivettem a táskámból, és odadobtam neki. Apával hamar hazaértünk, én pedig fáradtam dőltem be az ágyamba. Sajnos nem engedtem a lustaságomnak, ezért elmentem zuhanyozni, és magamra vettem a pizsamámat, és hagytam, hogy elnyomjon az álom.

Pizsama

3 fejezet: " Nem értem mi van ma veled "

Unalmasan, és egyhangú szavakkal illetném azt a hetemet, amit apa nélkül töltöttem. Habár mit is csinálhattam volna egyedül? Mindegy. Fontos hívást várok. Na jó, csak vicc, apára várok, mert csörget, hogy kb. mikorra jön. Éppen mosogattam, amikor megszólalt a The Pretty Reckless – Make Me Wanna Die dala. Ez csak akkor szól, ha apa hív, szóval gyorsan megtöröltem a kezemet és felvettem.
- Szia Nicol! Hazafelé tartok, és nem egyedül. Vendéggel jövök. Remélem kedvelni fogod, elhoztam a srácot – Mi? Miért. Aj. Betört a családi magánszféránkba.
- Persze, ne aggódj – oké, most egy kicsit füllentettem. De senkinek nem ártok vele, nem?
- Figyelj, nálunk vacsizunk, de hogy ne neked kelljen főznöd, beugrunk még a mekibe. Mit kérsz?
- Valami salátát csirke hússal, de igazából mindegy.
- Oké, akkor majd megyünk. Szia - és letette. Kellett egy kis idő, mire eljutott az agyamig az információ,

Nicole ruhája a vacsoránál

hogy apa sztárocskája ma velünk vacsizik. Rendben, ilyen még sosem volt. ( Hála az égnek. ) Az illedelmesség kedvéért nem otthoni ruhában leszek. (fodros rövidnadrág, macis póló) Magamra kaptam egy rövidgatyát, ami kék volt virágmintákkal, és egy fehér topot. Ez szerintem bőven elég. Mire végeztek, hallottam, hogy nyílik az ajtó. Szóval megérkeztek. Lebaktattam a lépcsőn. Amit láttam… Azt hittem, menten összeesek. Az… Az a fiú… Ő csókolt meg. Sőt, úgy látom ő is megismert.
- Khm – krákogott apa.
- Bocs, elbambultam – magyaráztam zavartan.
- Nicole, ő Justin. Justin, ő itt Nicole – mutatott minket be egymásnak. Kezet ráztunk, de szoros szemkontaktust folytattunk. Beültünk a konyhába az asztalhoz. Apáék beszélgettek, én meg csakis szigorúan a tányéromat figyeltem. Hirtelen valaki rohadt nagy erővel megrúgta a székem. Tökre összerezzentem.
- Igaz Nicol? – kérdezte apa.
- Á, hagyjuk. Nem értem mi van ma veled – csóválta a fejét. Ennyire feltűnően viselkedem? Igazából van rá okom, mert ez a fiú megcsókolt! Én meg vissza… Jézusom! Ha apa ezt megtudja… Inkább nem gondolok bele.
- Felmehetek a szobámba? – néztem könyörgően apára.
- Rendben – biccentett. Felfutottam a lépcsőn, majd lehuppantam az ágyamra. A laptopomat nézegettem. Eléggé elmerülhettem benne, mert apa kiabált, hogy menjek, és kísérjem ki Justint. Hu. Kint sötét volt, gondolom hideg is, szóval magamra kaptam a kabátomat, és lefutottam a lépcsőn. Kimentem Justin után, és becsuktam az ajtón. Éppen szólásra nyitottam a számat, de ő beelőzött.
- Figyelj, tudom, hogy ez kellemetlen volt neked. Múltkor azért csókoltalak meg, mert paparazzik üldöztek, és valahogy el kellett bújnom, hogy „beleolvadjak a környezetbe. Ne haragudj – nézett rám boci szemekkel. Ó. Lehet hogy ő nem olyan mint a többi híresség. Nem tűnik nagyképűnek.
- Semmi gond – mondtam mosolyogva. – Azért örülök, hogy eljöttél.
- Én is –felelte mosolyogva, majd beszállt az autójába, és elhajtott.