3 fejezet: " Nem értem mi van ma veled "

Unalmasan, és egyhangú szavakkal illetném azt a hetemet, amit apa nélkül töltöttem. Habár mit is csinálhattam volna egyedül? Mindegy. Fontos hívást várok. Na jó, csak vicc, apára várok, mert csörget, hogy kb. mikorra jön. Éppen mosogattam, amikor megszólalt a The Pretty Reckless – Make Me Wanna Die dala. Ez csak akkor szól, ha apa hív, szóval gyorsan megtöröltem a kezemet és felvettem.
- Szia Nicol! Hazafelé tartok, és nem egyedül. Vendéggel jövök. Remélem kedvelni fogod, elhoztam a srácot – Mi? Miért. Aj. Betört a családi magánszféránkba.
- Persze, ne aggódj – oké, most egy kicsit füllentettem. De senkinek nem ártok vele, nem?
- Figyelj, nálunk vacsizunk, de hogy ne neked kelljen főznöd, beugrunk még a mekibe. Mit kérsz?
- Valami salátát csirke hússal, de igazából mindegy.
- Oké, akkor majd megyünk. Szia - és letette. Kellett egy kis idő, mire eljutott az agyamig az információ,

Nicole ruhája a vacsoránál

hogy apa sztárocskája ma velünk vacsizik. Rendben, ilyen még sosem volt. ( Hála az égnek. ) Az illedelmesség kedvéért nem otthoni ruhában leszek. (fodros rövidnadrág, macis póló) Magamra kaptam egy rövidgatyát, ami kék volt virágmintákkal, és egy fehér topot. Ez szerintem bőven elég. Mire végeztek, hallottam, hogy nyílik az ajtó. Szóval megérkeztek. Lebaktattam a lépcsőn. Amit láttam… Azt hittem, menten összeesek. Az… Az a fiú… Ő csókolt meg. Sőt, úgy látom ő is megismert.
- Khm – krákogott apa.
- Bocs, elbambultam – magyaráztam zavartan.
- Nicole, ő Justin. Justin, ő itt Nicole – mutatott minket be egymásnak. Kezet ráztunk, de szoros szemkontaktust folytattunk. Beültünk a konyhába az asztalhoz. Apáék beszélgettek, én meg csakis szigorúan a tányéromat figyeltem. Hirtelen valaki rohadt nagy erővel megrúgta a székem. Tökre összerezzentem.
- Igaz Nicol? – kérdezte apa.
- Á, hagyjuk. Nem értem mi van ma veled – csóválta a fejét. Ennyire feltűnően viselkedem? Igazából van rá okom, mert ez a fiú megcsókolt! Én meg vissza… Jézusom! Ha apa ezt megtudja… Inkább nem gondolok bele.
- Felmehetek a szobámba? – néztem könyörgően apára.
- Rendben – biccentett. Felfutottam a lépcsőn, majd lehuppantam az ágyamra. A laptopomat nézegettem. Eléggé elmerülhettem benne, mert apa kiabált, hogy menjek, és kísérjem ki Justint. Hu. Kint sötét volt, gondolom hideg is, szóval magamra kaptam a kabátomat, és lefutottam a lépcsőn. Kimentem Justin után, és becsuktam az ajtón. Éppen szólásra nyitottam a számat, de ő beelőzött.
- Figyelj, tudom, hogy ez kellemetlen volt neked. Múltkor azért csókoltalak meg, mert paparazzik üldöztek, és valahogy el kellett bújnom, hogy „beleolvadjak a környezetbe. Ne haragudj – nézett rám boci szemekkel. Ó. Lehet hogy ő nem olyan mint a többi híresség. Nem tűnik nagyképűnek.
- Semmi gond – mondtam mosolyogva. – Azért örülök, hogy eljöttél.
- Én is –felelte mosolyogva, majd beszállt az autójába, és elhajtott.